Kedves Napló!
Három hónap után úgy érzem, kicsit írhatok az oroszokról, mint olyanról. Hadd kezdjem azzal, hogy némely tekintetben elég szélsőségesek tudnak lenni. Abban az országban, ahol igen komoly gondokat okoz a korrupció, olykor betegesen tudnak ragaszkodni a szabályokhoz és előírásokhoz, azzal az egyszerű válasszal, hogy nem az ő hatásköre, akármilyen apró ügyről is lenne szó.
A másik hasonló kérdés az alkohol. A kollégium területén, ahol felsőoktatásban résztvevő hallgatók laknak, tilos az alkohol fogyasztása (kivéve a sört). Persze ez nem vészesen szigorú, de a biztonságiak szólnak érte, ha látják, és ha észreveszik, hogy szeszesitalt próbál valaki „becsempészni”, egyszerűen nem engedik bevinni. Persze nem kutatnak át, csak ne legyen feltűnő helyen; bár volt már rá példa, hogy ismerősnek benéztek emiatt a táskájába, de szegényt már „ismerték” – így huszonéves fejjel ásványvizes üvegbe kellett a parkban átönteni a vodkát.
Az emberek is mintha vagy innának, vagy nem. Vannak, akik nagyon elítélik az alkoholfogyasztást, vagy alkoholisták, mintha nem lenne középút. Persze ez lehet egyszerűen nézőpont kérdése is, relatív, hogy ők mit neveznek ivásnak – talán amit mi már annak, vagyis az alkalmi fogyasztást, ők még nem.
Persze ezek a szélsőségek összefonódnak. Nyilván a korrupció is csak úgy működhet, ha van értelme – vagyis ha minden egyszerű és gördülékeny lenne, ki fizetne bármiért többet, ugyanakkor a szabályok ilyen szintű betartása/betartatása egy válasz is lehet az árnygazdaságra. Másrészről ahol valóban komoly gond az alkoholizmus, érthető, hogy az emberek nagy részének erős ellenérzése van az alkohollal szemben – hisz jó eséllyel személyesen is ismer valakit, akinek ilyen gondjai vannak.
Középiskolai irodalom tanárom mondta, hogy az orosz az az ember, aki őrjöngve megöli ellenségét, majd sír a holttest felett. Persze ez is csak egy modell, de mégis arra világíthat rá, hogy kívülálló szemében a karakterükben sok az ellentmondás, a kettőség. Magam mindig azon a véleményen vagyunk, hogy ne fogadjunk el semmilyen ítéletet, vélemény kész tényként, az itt leírtakban azonban 140 %-osan biztos vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése