Kedves Napló!
Van a kollégium közelében egy park: mint a moszkvai parkok a környéken általában (kivéve természetesen a belvárosiakat), ez is inkább erdő, mintsem ligetes, játszóteres platz – noha itt van olyan is. Beljebb pedig egy tó, melynek egyik fele kiépített, kis stand, gát, de a többi egészen, mint egy erdei tó: kis öblök, bedőlt, benyúló fák, hol meredekebb, hol lankásabb part, néhol mocsár. A tónak ezen környékén pedig csendesen bújik meg egy hely, melyet csak ekképp tudok nevezni: harcosok paradicsoma.
Van itt minden, ami kell, húzódzkodó, fekve-nyomó pad, ütőfelület, mindezek egyszerű, de hatékony eszközökből összerakva, és található még egy ring is. Azon alkalmakkor, mikor ott voltam, csak egyszer nem láttam senkit, amúgy mindig edzettek, barátian küzdöttek az ott járók. Egy alkalommal segítettem még a ring karbantartásában is, más épp nem volt ott, egyedül meg nehezen ment volna annak az úrnak, aki ezt végezte (aki nem mellesleg egy igazi utcai bölcsész: elkezdett mesélni valamilyen nyelvtörténeti elméletet, s pár percen belül azon vitatkoztunk, az idézett bölcsességet Szókratész vagy Arisztotelész mondta-e).
Bizony a tél már nagyon a nyakunkon van, nem tudom, megyek-e még oda edzeni, de nagyon tetszett. Sensei, javaslom egy ilyen építését a Parkerdőbe vagy a Szent Vid lábához.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése