Pétervár – Ermitázs

Kedves Napló!

Ermitázs – a hely, ahol még én is eltévedtem (hozzá kell fűzni, hogy a térkép is pontatlan volt.) Hatalmas múzeum (a harmadiknak szokták mondani – Louvre és Tate Galéria), rengeteg kiállítás, hatalmas nevek.

Sok időm nem volt rá, mert a napi rangsoromban a Nabokov-ház jobb helyet foglalt el, és oda mentem elsőnek – személy szerint megérte. Majd át a Remete-lakhoz, és be a múzeumba. Vasárnap volt, így a sor pedig hosszú, de fél óránál, negyven percnél nem kellett többet várni, tehát volt bő két órám zárásig.

Ha az ember különösebb érdeklődés nélkül csak keresztül akar sétálni a termeken, két óra szerintem akkor sem lenne elég. Kinéztem hát három vagy négy gyűjteményt, ami jobban érdekelne, és próbáltam csak oda eljutni, aztán ha marad idő, még körülnézünk. Mint bevezetőm talán sejtette, nem sikerült tartanom magam a tervhez. Szinte kétségbeesetten kapkodtam a tekintetem a térkép, a teremszám, és a műtárgyak között, több, de inkább kevesebb sikerrel. De végül is láttam a palotatermek díszességét, a távol-keleti művészet egy szeletét, 18-19. századi francia festők képeit (csak azért nem kezdek felsorolásba, mert kínos volna, hogy csak azokat említem, amiket egy negyedikes is ismer), és végül kis ízelítő az antikvitásból.

Fáradtan zsibbadt fejjel jöttem ki, de végül is: Ermitázs – pipa. Bizonyára párakat elrémíthet ez a hozzáállás, de: egy, nem vagyok kimondottan érzékeny a képzőművészetek iránt; kettő, igenis óriási hely, és zsibbasztó ennyire tömören fogyasztani a kultúrát; három, ez már az utolsó teljes napunk volt (másnap koradélután indult a vonatunk), tehát kicsit fáradtak is voltunk; négy, ha az ember Péterváron jár, igenis „kötelesség”, de legalábbis elvárt megnézni az Ermitázst, így ne csodálkozzunk, ha picit „pipaként” tekintjük meglátogatását.

Fáradt fej, fáradt test: intenzív négy és fél napot töltöttünk ebben a csodálatos városban, bár így is kevésnek éreztük az időt. Még rengeteg megnézni való maradt, másrészt a város tényleg elképesztő, s bár az ott lakók bizonyára másként tekintenek rá, nekünk ez a pár nap nagyon kevés volt, hogy megunjuk. Szentpétervár, még találkozunk…