Apróságok

Apróságok

Kedves Napló!

Most pár olyan dologról írnék, melyek nem érdemelnek külön bejegyzéseket, de mégis egy-két szót megérnek.

Az egyik ilyen például, hogy napról-napra hidegebb van. Az utóbbi két napon vigasztalhatatlanul esett az eső, és esténként már 10 fok körül járhat az idő. Hallom, otthon 30 fok van, de a nyári munka után most jobban esik az itteni hőmérséklet – amúgy is inkább szívlelem a hűvösebb időt.

Amiből például meglepően sokat látok, azok a cipészek. Majd minden sarkon áll egy ilyen kis bódé, legalább a talpaltatással nem lesz gond. Nem igazán tudom, miért ilyen „virágzó” ez az üzlet: talán gyenge minőségűek az itteni cipők, a tömegközlekedés elrendezése miatt sokat koptatják a talpukat (a metróhálózat nagyon jó, viszont a többi igen ki van szolgáltatva a sűrű forgalomnak, így, ahogy tapasztalom, uralkodik a metró+séta kombináció), vagy egyszerűen az átlagembereknek nincs annyi pénzük, hogy új lábbelit vegyenek.

Az otthonihoz képest több a kóbor kutya, de nem az otthoni negatív felhanggal, hogy veszélyesek lennének, ezek inkább szelíd csöves kutyák, melyek félve és meghunyászkodva sétálnak ez emberek közt. Az aluljáróban is látni őket, ahogy csendesen, szomorúan fekszenek a fal mellett, nem falkában, legfeljebb két-háromfős társaságban. Emberi társaikkal eddig viszont nem nagyon találkoztam, sem a kollégium környékén, sem a belvárosban, csak pár kéregetővel. Persze ez kevés, hogy bármilyen következtetést levonjak, de már ennyiből úgy tűnik, hogy ha nem is jobban (ebből csúnya morális vita támadhatna), de máshogy kezelik az ügyet, mint például Pesten.

Nagyon hamar jön az este. Még nem álltunk át az itteni időre, és mivel a héten semmi dolgunk nem volt, semmi nem is kényszerített rá minket erre. Későn kelünk, sokat nem csinálunk (ilyenkor amúgy is gyorsabban telik az idő), és későn fekszünk. Azt, hogy az óra már tízet mutat, még legalább kilencnek, de inkább nyolcnak érezzük. Talán holnaptól, ahogy elkezdődik az oktatás, változik a helyzet.

A bolti árak körülbelül megegyeznek az otthoni árakkal, az alsóbb kategóriát tekintve, ellenben nagyok lehetnek a különbségek az üzletek közt. Van a kollégiumtól húszpercnyire gyalog egy Auchan, ott érdemes nagy bevásárlást rendezni, de inkább kisebbet is. Engem különösebben nem érint, de a dohányáru jóval olcsóbb, majdnem a fele, és az ára nem egységes, az is üzletenként változik.

Tegnap végre találtam egy nem is oly kicsi zöldövezetet, nagyjából húsz percre, és igazán jól esett sétálni egyet egyedül. Bármilyen jó arcok is itt az emberek, már kellett egy kis magány, kicsit kiszabadulni. Ez egy egész erdő volt, és találtam egy táblát a többi ilyen moszkvai helyről, melyek látogatását majd tervezem a jövőre nézve – pláne, ha sok lesz a „minden”.

A nemzetközi hangulat is érdemel néhány sort. Azért jöttünk, hogy minél jobban elsajátítsuk az orosz nyelvet, ami halad is közös beszélgetések során, de külön felüdülés, hogy vannak, akik teljesen kezdők, így elsősorban az angolt használják. Így nemcsak gyakorolhatjuk az angolt is, de nekem személy szerint pihenés is, hogy legalább tudok beszélgetni.

S most zárom soraim, ehhez hasonló bejegyzések még valószínűleg várhatóak, vélhetően hasonló címmel.

Ja, és az utcán, szépek a lányok és rövidek a szoknyák...