Gazdagnak látszani… avagy az orosz klubok világa
Kedves Napló!
Tegnap este úgy döntöttünk bevetjük magunkat a moszkvai éjszakába. Lengyel szomszédjaink tervezték az estét, éjfél tájban indultunk el, amit otthon már későnek éreznék az induláshoz, de mint írtam, még az otthoni idő szerint élünk, így nem volt baj.
A tervezett klub Lookin Roomra hallgat, és már érkeztünkkor nagy volt a sor. Tehát kicsit vártunk, majd mondták, hogy csak klubkártyával lehet bemenni. Sebaj, ajánlottak nem messze egy másik helyet, így arra sétáltunk. Ott kivártuk a sort, majd mondták, hogy nem mehetünk be. Néhány éve volt a National Geographicban egy cikk Moszkva éjszakai életéről (http://ngm.nationalgeographic.com/2008/08/moscow-night/smith-text - sajnos csak angolul találtam meg a neten), s ott írták, hogy az exkluzívabb helyeken bizony a komoly dress code mellett a beengedő emberek igen gyakorlottan fel tudják mérni, mennyi pénzt fogunk otthagyni. Így, diákokként, mentünk a következő helyre, fél sikerrel. Ott a csoportból párunkat beengedték, elsősorban a lengyelek közül, és személyes, bár kissé felszínes sikernek könyvelem el, hogy én is bemehettem volna. A biztonságiak mögött állt egy srác, aki leplezetlenül tetőtől talpig végignézte az embereket, és így döntött. Rajtam egyszerű, hosszú ujjú póló volt, és farmer, a cipőmet pedig bizonyára takarta a tömeg, ugyanis egy kopottas túrabakancsban voltam. Ha azt látta volna, biztos esélyem sem lett volna. De a többiek nélkül nyilván nem indultam be, tehát irány egy biztos hely, a Gogol Klub.
A Gogol Klub egyrészt Morrisons 2, egyrészt Könyvtár Klub (az orosz szórakozóhely első termét tekintve), egy csipetnyi SzimplaKerttel. De legalább bent voltunk. Nagy, de nem nyomorgó tömeg, jó zene, pont, mint otthon (Srácok, végre bulizhattam a Tonight-ra), és az árak sem voltak a vártnál kisebbek.
Visszatérve, elég gyorsan telt az idő, bár az is igaz, hogy volt vagy fél három, mire odaértünk. Végül zárásig, ötig maradtunk, séta az esőben a metróállomásig, ahol megvártuk az első járatot, és hétre végre lepihenhettünk, hogy ma kettőkor elkezdhessük a napot…
Itt hadd tegyek egy kitérőt, mégpedig a látott klubok biztonsági embereit tekintve. Egy fokkal kellemesebb a küllemük, mint otthoni társaiknak. Persze ugyanúgy kétajtós szekrények, mogorva arccal, de mintha nem lenne feltétel a kopaszság, és egytől egyik fekete öltönyben és fekete ingben vagy pólóban feszítenek, még az általunk választott nyitottabb helyen is. Kicsit megnyerőbbnek találtam őket a hazai pufi kabátos kollégáiknál; bár hogy udvariasabbak-e, arra nem találtam jelet.
Visszatérve, elég gyorsan telt az idő, bár az is igaz, hogy volt vagy fél három, mire odaértünk. Végül zárásig, ötig maradtunk, séta az esőben a metróállomásig, ahol megvártuk az első járatot, és hétre végre lepihenhettünk, hogy ma kettőkor elkezdhessük a napot…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése