Apróságok

Apróságok

Kedves Napló!

Nem meséltem még az itteni taxizásról, bár sok tapasztalatom még nincs is, mégis, csak pár szót. Akkor utaztunk ilyen módon, mikor a klubok közül „válogattunk”, és a végső cél túl messzire volt. Tehát keresgéltünk az autók közt, és egyszer csak az út szélére lehúzódik egy különösebb jelzés nélküli autó, és kérdi: „Taxi?” Meséltek nekünk a nem hivatalos fuvarozókról, leginkább azt, hogy kerüljük őket, mert sokkal drágábbak. Ez egyáltalán nem igaz, a kulcsa az egésznek, hogy előre meg kell beszélni az árat. Nem kell alkudozni, nem kell vitatkozni, ha nem jön össze a reális ár (ami nem sűrűn fordul elő), egyszerűen tovább kell lépni, és pár pillanat múlva már szól a következő. Így amikor mi rákérdeztünk az árra, azt mondta, 300 rubel, és mikor visszakérdeztünk, hogy 200 rubel jó-e, gond nélkül beleegyezett. Persze, nem érdemes akármilyen kocsiba beülni, de ha fiúk is vannak a társaságban, nem hiszem, hogy baj lehet. Nálunk is, minden gond nélkül zajlott.

Másik fontos utazási mód a metró. Már írtam, milyen jól kiépített, viszont ahogyan egyrészről barátságosabb, másrészről kedvezőtlenebb. Az nagyon jó, hogy (amellett hogy tényleg olcsó) éjjel egyig járnak a vagonok – az egész város később nyugszik, tovább vannak nyitva a boltok, sok a 24 órás üzlet, és 10-kor is még mindent kapni. Viszont utána később indulnak, mint a pestiek, csak háromnegyed 6-kor. Nekünk ez annyiban okozhat kényelmetlenséget, ha nem akarunk addig bulizni a városban, de szerintem a hajnalban munkába igyekvőknek is kényelmetlen, sőt, nyilvánvalóan rosszabb, mint a mi esetünkben.

Tegnap pedig végre eljutottunk a Vörös térre – annak esti díszvilágításával. Még ekkor is sok ember sétált arra, ilyenkor is voltak idegenvezetések, és persze a látvány az, ami magával ragadó volt. Rengeteg, nagy teljesítményű reflektorral világítottak a székesegyházra, a Kremlre, a Gumra, a Történeti Múzeumra, meg persze Lenin nyughelyére. Ami örömömet árnyalta az a fránya betegség, ami bennem tombolt. Valószínűleg vírus lehet, mert elég sokan gyengélkednek a koliban – így talán hamarabb is végzünk vele. De mára, hála a sok inhalálásnak és a töménytelen teának, nem is szólva két tál jó levesről, már jobban vagyok. Remélem így is folytatódik.

Ellenben vissza kell vonjam pár megjegyzésem, vagy legalábbis javítanom kell, ugyanis a minap találkoztam az eddig „rejtett” hajléktalanokkal. Természetesen egy aluljáróban tengették az idejüket; de így is, másfél hét után csak egy csoport – vagy nagyon más helyeken járok (ez a valószínűbb), vagy nem is rossz arány.

Most pedig nyugovóra térek. Holnap megint suli (ma nem volt), és jó lenne addigra még egészségesebbnek lenni. Szép éjszakát!