Kedves Napló!
Hát bizony ez is megvolt, az első hét az iskolában. A hétfőről már írtam, most, ha megengeded, mesélnék kicsit a többi napról is...
Tehát a kedd is elért minket. Nehezen keltünk, komolyan gondolkodtam azon, hogy ágyban maradok, de mégis, nem ezért jöttünk, hanem tanulni, tanulni, tanulni, hát elindultunk. A teremben keserédes hír várt ránk: az első óra, az országismeret, elmarad. Sebaj, legalább reggeliztem, s lelkileg készültünk a következő órára - bár később úgy éreztük, erre sehogy sem lehetett volna készülni. Frazeológia: a tárgy érdekes is lehet, azonban mindannyiunkat megrémített, mennyire nem értettünk semmit, azaz nagyon keveset a tanár beszédéből. Az óra végére elért hangulatunkat pedig csak fokozta, hogy a tanár azzal búcsúzott, hogy tudja, nincs sok időnk a következő óráig, ami háromkor kezdődik, s addig még van egy fonetikánk, mégis jó lenne, ha átnéznénk az órán vetteket. Néznénk mi, csak nincs mit...
Már megint kezdtünk örülni, amikor az ebédszünet után, a fonetika tanárra várva úgy tűnt, ez az óra is elmarad. Azonban lelkes csoporttársaim kutatásba kezdtek, intézkedtek, s fél óra késéssel elkezdődött az óra az előadóval, aki nem is tudta, hogy lesz foglalkozás. Elég muris volt, ahogy túlaffektált, a hangokat, és különbségeiket érzékeltetendő, mindezt krétás ujjaival mutatva, melynek az volt az eredménye, hogy bő 45 perc múlva csupa por volt az arca.
És vissza a frazeológiához - azonban sokkal jobb zárással végződött. Az elején mondta, hogy mivel a második óra egy gyakorlat, itt a diákoknak kell többet beszélni - "csendes két óra lesz", gondoltam. Azonban végül meglepően jóra sikerült, s így újabb jó tárggyal bővültünk.
Szerda: ugyanaz mint hétfő, fordított sorrendben, először dupla nyelvóra. Az első részben feladatokat oldottunk, utána pedig átjött egy másik csoport, és velük beszélgettünk ismerkedtünk - szerencsére egy szinten voltunk. Utána pedig egy csendes, nyugott (unalmas?) irodalom, méltó zárásaként a hét nehezének, ugyanis a csütörtök a mi szünnapunk, mely ennek megfelelően eseménytelenül telt - na meg gyógyulással.
Végül egy pihentető péntek várt ránk, egyetlen órával (üzleti orosz nyelv, egész jó), az is háromkor kezdődően. Konklúziók az egészet illetően? Semmi különös, suli, órák, szünetek, némi készülés... mint otthon. A nyelvet leszámítva (nyilván), nem a tanítás/tanulás az, amely leginkább érzékelteti velünk, hol is vagyunk. A többiről pedig már írtam, és remélem még fogok is.
Hát bizony ez is megvolt, az első hét az iskolában. A hétfőről már írtam, most, ha megengeded, mesélnék kicsit a többi napról is...
Tehát a kedd is elért minket. Nehezen keltünk, komolyan gondolkodtam azon, hogy ágyban maradok, de mégis, nem ezért jöttünk, hanem tanulni, tanulni, tanulni, hát elindultunk. A teremben keserédes hír várt ránk: az első óra, az országismeret, elmarad. Sebaj, legalább reggeliztem, s lelkileg készültünk a következő órára - bár később úgy éreztük, erre sehogy sem lehetett volna készülni. Frazeológia: a tárgy érdekes is lehet, azonban mindannyiunkat megrémített, mennyire nem értettünk semmit, azaz nagyon keveset a tanár beszédéből. Az óra végére elért hangulatunkat pedig csak fokozta, hogy a tanár azzal búcsúzott, hogy tudja, nincs sok időnk a következő óráig, ami háromkor kezdődik, s addig még van egy fonetikánk, mégis jó lenne, ha átnéznénk az órán vetteket. Néznénk mi, csak nincs mit...
Már megint kezdtünk örülni, amikor az ebédszünet után, a fonetika tanárra várva úgy tűnt, ez az óra is elmarad. Azonban lelkes csoporttársaim kutatásba kezdtek, intézkedtek, s fél óra késéssel elkezdődött az óra az előadóval, aki nem is tudta, hogy lesz foglalkozás. Elég muris volt, ahogy túlaffektált, a hangokat, és különbségeiket érzékeltetendő, mindezt krétás ujjaival mutatva, melynek az volt az eredménye, hogy bő 45 perc múlva csupa por volt az arca.
És vissza a frazeológiához - azonban sokkal jobb zárással végződött. Az elején mondta, hogy mivel a második óra egy gyakorlat, itt a diákoknak kell többet beszélni - "csendes két óra lesz", gondoltam. Azonban végül meglepően jóra sikerült, s így újabb jó tárggyal bővültünk.
Szerda: ugyanaz mint hétfő, fordított sorrendben, először dupla nyelvóra. Az első részben feladatokat oldottunk, utána pedig átjött egy másik csoport, és velük beszélgettünk ismerkedtünk - szerencsére egy szinten voltunk. Utána pedig egy csendes, nyugott (unalmas?) irodalom, méltó zárásaként a hét nehezének, ugyanis a csütörtök a mi szünnapunk, mely ennek megfelelően eseménytelenül telt - na meg gyógyulással.
Végül egy pihentető péntek várt ránk, egyetlen órával (üzleti orosz nyelv, egész jó), az is háromkor kezdődően. Konklúziók az egészet illetően? Semmi különös, suli, órák, szünetek, némi készülés... mint otthon. A nyelvet leszámítva (nyilván), nem a tanítás/tanulás az, amely leginkább érzékelteti velünk, hol is vagyunk. A többiről pedig már írtam, és remélem még fogok is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése