A megérkezés

Kedves Napló!

Kevésbé problémás, mégis rémisztőbb. Nem is a közvetlen leszállás a vonatról, hisz az nem más, mint máskor. Az állomáson várt ránk a szimpatikus, keleties vonásokkal jellemezhető sofőr, kedves kis lappal, hogy ő az intézet diákjait várja. Kis utazás, cirka 30 perc, majd a megérkezés, regisztrálás. És az újabb stressz: Mi a francot akarok én itt, amikor egy büdös szót nem értek abból, amit mondanak, bármilyen ügyben?! Szóval nem telt kétségek nélkül az első pár óra. Majd megkaptuk a szobánkat, a szegedi kollégával, Balázzsal együtt. A szobák a következőképpen épülnek fel: kis előtér hűt(t)ővel, kis mosdó, zuhanyzó, vécével, és két szoba, három, ill. két fővel. Mi a két fős részt kaptuk, egy lengyel srác, Mirak pedig a háromfős részben egyedül.

A nap többi része nem kimondottan izgalmas: kipakolunk, majd érzékeinkre hagyatkozva megtaláltunk egy bevásárló központot, bár mint kiderült, nem a legolcsóbbat. Itt ki-ki vérmérséklete szerint vásárolt, mit tagadjam, az én kosaramból a kaja mellett nem maradhatott ki a kaja mellett a sör sem.

Az első napról sokat nem írhatok: megérkezés, adminisztráció, kipakolás, bolt keresése, stb… Sem nagy buli, sem más, hisz nem kicsit voltunk fáradtak. Hogy azóta mi történt, azt majd később.