A hülye turisták

A hülye turisták

Kedves Napló!

A hülye turisták… azaz mi. Nem tudom olvasóim mennyire ismerik az eddigi leírásomban szerepelteket, de tán volt, aki fejéhez kapott, vagy legalábbis borzadva sóhajtott: „Idióták…”

Milyen hibákat követtünk el? Például írtam, mennyire nem győzött meg az Arbat, a moszkvai Váci utca. És csak később, az egyik útikönyvben olvastam, hogy ennek környéke a „bohém értelmiségi világ kellemes kavalkádját adja” – idézet. Nyilván ismerjük ezen könyvek olykor fellengzős túlzásosságát, azonban az is szerepel, hogy mellékutcái nem csak érdekesek, de itt található egy bizonyos Melnyikov-ház, „a konstruktivizmus henger alakú remeke”, és a Puskin Múzeumtól nem messze „fenséges palotákat, fényűző lakóépületeket találunk”. Gratulálhatok!

Az sem elhanyagolandó, hogy eddig több bevásárlóközpontban voltunk, mint ismert, történelmi műemléknél. Bár ezt a képet lehet árnyalni, hisz a túlélés szabálya, hogy miután menedéket kerítettünk magunknak, gondoskodjunk élelemről. De mégis, picit vicces.

Egyelőre inkább a magunk társaságában vagyunk, bár azért már ismerkedünk a többiekkel, és személyes siker, hogy kezdek belerázódni az orosz nyelv használatába – na persze még mindig nagyon gyatrán, de lassan alakul, és legalább használom azt a gyatra kis tudásom. Viszont úgy tényleg csak nehezen halad a dolog, ha esténként a szobánkban kuksolunk – de hát lássuk be, azért nem olyan könnyű ismeretlenekkel leállni csevegni, pláne, ha a közös nyelv elég akadozó. (Tudom, neked menne, Zsola, de te, Sélli, azt hiszem megértesz.)

Szóval még oldódnunk kell nekünk is, és picit bátorodni, de még ha úgy is tűnhet soraimból, egyáltalán nem rossz a helyzet. Szóval, türelem, Gergő…